Király Lajos erdőmérnök életútja (1894–1970)

Király Lajos (képgaléria) 1894. április 14-én született Selmecbányán, majd az ottani Evangélikus Líceumban tanult és 1912-ben érettségizett. Édesapja, Király Ernő ennek tanára (1885-től 1905-ig), majd utolsó magyar igazgatója (1919-ig), és a Magyar Turista Egyesület Szitnya Osztályának elnöke volt. Édesanyja, Kuszmann Aranka, cipszer származású. Nagyapja, Király József Pál, 1843-tól 1853-ig ugyancsak a selmecbányai líceumnak volt előbb tanára, majd igazgatója. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdőmérnöki Szakosztályára 1912 őszén iratkozott be, két évet elvégzett és a harmadikat is elkezdte, de befejezni már nem tudta, mert kitört az I. világháború. 1914. október végén vonult be, majd 1915 elején bátyjával (Király Endrével) együtt síjárőrként fogták el őket. Ezt követően 5 évig Szibériában voltak hadifogságban, ahonnan csak 1920-ban (Kínán keresztül) tudtak hazajönni. Az egyetemet így csak 1921-ben, már Sopronban fejezte be. 1921 őszétől a Pallavicini uradalomban Szilvásváradon (és Nagyvisnyón) mint segéd erdőmérnök dolgozott, majd 1923-tól az uradalom állandó alkalmazottja lett. Előbb a nagyvisnyói, 1928-tól a szilvásváradi, majd 1932-től mindkét erdőgondnokságot, 1941-től 45-ig pedig az egész Pallavicini Erdőgazdaságot vezette. 1923-ban nősült, felesége, Bachmann Kornélia svájci származású (de Budapesten született), hét gyermeket neveltek fel. 1946-ban központi felügyelővé nevezték ki a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemi Központhoz, majd 1949-ben a Miskolci Erdőgazdasághoz került. Itt az Erdőgazdaság több osztályának a vezetése (1949––1952) után egészen nyugdíjazásáig (1955-ig) az Erdőgazdasági Építő Vállalat főépítésvezetőségét irányította. Nyugalmazott erdőmérnökként előbb a Vértesi Állami Erdőgazdaságnál távlati fásítási tervek elkészítésén dolgozott, majd az Erdészeti Tudományos Intézet megbízásából a miskolci erdőgazdaság területén az erdő vízháztartási viszonyait tanulmányozta, és talajvédelmi komplex terv kidolgozásával foglalkozott. Később az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság Vízgazdálkodási Osztályán keretterv készítésén mőködött közre, a Szőlő- Gyümölcs Ültetvény Tervező és Kivitelező Vállalat (Budapest), majd a Keletbükki Állami Erdőgazdaság Kisérleti Bázisa (Miskolc), végül 1964-1966 években az Erdészeti Tudományos Intézet Észak-Közép-hegységi Kisérleti Állomás (Mátrafüred) megbízásából tervezői munkakörben dolgozott. Sokat foglalkozott a bükki és tokajhegyaljai táj fejlesztési problémái-val. A tokajhegyaljai szőlő rekonstrukció, a hegy- és dombvidéki termőtalaj-pusztulás elleni védekezés az ő tevékenysége nyomán indult meg, s ma már népgazdasági feladattá vált. Kimagasló eredményeket ért el az eróziós munkabizottság megalakítása és vezetése terén. Munkásságának része volt az Országos Talajvédelmi Tanács létrejöttében. Sokat dolgozott Miskolc vízellátása (elsősorban a Forrásvölgyi víztározó terveinek kidolgozása) érdekében. Igen aktív tevékenységet fejtett ki a társadalmi egyesületi munkák területén. Az Országos Erdészeti Egyesületnek 1921-től tagja, a MTESZ Borsod megyei Szervezetének 1951-től elnökségi tagja. A Magyar Hidrológiai Társaság Nagy-Miskolci (később Borsodi) Csoportjának előbb alelnöke, majd elnöke, később az 1970-ben bekövetkező haláláig vezetőségi tagja volt.
Selmecbányai Evangélikus Líceum	Selmecbánya